Maraijev romansijerski omaž Đuli Krudiju
DOI:
https://doi.org/10.18485/philologia.2016.14.13_14.6Keywords:
hommage to a role model, Krúdy-atmosphere, intertextual dialogueAbstract
This paper deals with the relationship between a prolific and very popular 20th century Hungarian writer and emmigrant of an ”old-fashion sensibility”, Sándor Márai, and his great literary role model, Gyula Krúdy. In his novel Sindbad Goes Home, Márai erected a monument of a certain kind to his role model Krúdy and to the hero of his many short stories, Sindbad the sailor. In this subtle persiflage of Krúdy’s writing technique, Márai’s narrator is staying faithful to the Krúdy-style of evocating the past. But Márai does this in a somewhat paradox way, by modernizing Krúdy’s techniques, adapting them to his own epoque and writing style. Márai’s novel can be read not only as a literary necrologue of a certain kind to Krúdy, but also as a melancholic necrologue to a time that has definitely gone by.
References
Rónay L. 2005. Márai Sándor. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Szegedy-Maszák M. 2003. A megértés módozatai: fordítás és hatástörténet [Modaliteti razumevanja: prevod i istorijat uticaja]. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Kozocsa S. 1972. „Szindbád fogadtatása és utóélete” [Recepcija i kasniji život Sindbada]. In: Krúdy Gy. 1975. Szindbád. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, pp. 821–843.
Kulcsár-Szabó E. 1994. A magyar irodalom története 1945–1991. [Istorija mađarske književnosti 1945– 1991.]. Budapest: Argumentum Kiadó.
Szávai J. 2008. A kassai dóm. Közelítések Márai Sándorhoz [Katedrala u Kaši (Košicama). Pristupi Šandoru Maraiju]. Pozsony (Bratislava): Kalligram.
Márai S. 2002. Szindbád hazamegy [Sindbad se vraća kući]. Budapest: Helikon Kiadó. Bálint P. 2007. Csillagfény és homály közt [Između sjaja zvezda i pomrčine]. Miskolc: Felsőmagyarország Kiadó.
Downloads
Published
How to Cite
Issue
Section
License
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-ShareAlike 4.0 International License.